2 Samuel 5
1 Akkor mind eljöttek Dávidhoz Izráel törzsei Hebronba; és azt mondták, mondván: íme mi csontod és húsod vagyunk.
2 Azelőtt is, mikor Saul volt király felettünk, te voltál az, aki kivitted és behoztad Izráelt; és azt mondta neked az Úr: Te legelteted népemet, Izráelt, és te leszel fejedelemmé Izráelen.
3 így Izráel [vénei] mind eljöttek a királyhoz Hebronba, és szövetséget kötött velük a király, Dávid, Hebronban az Úr előtt; és felkenték Dávidot királlyá Izráel felett.
4 Harmincéves volt Dávid, mikor királlyá lett; negyven évig volt király.
5 Hebronban uralkodott Júda felett hét évig és hat hónapig; azután Jeruzsálemben uralkodott harminchárom évig egész Izráel és Júda felett.
6 De mikor elment a király embereivel Jeruzsálembe a jebusziak ellen, azon ország lakosai ellen; azt mondták Dávidnak, mondván: Ide be nem jössz, hanem a vakok és sánták eltávolítanak téged, ami azt jelenti: Nem jön ide be Dávid.
7 Dávid azonban bevette Cion erődítését; ez Dávid városa.
8 Aznap mondta Dávid: Aki vágja a jebusziakat, és eléri a csatornát és a sántákat és vakokat, akik gyűlölik Dávid lelkét mind. Ezért szokták mondani: Vak és a sánta nem megy be a házba.
9 És Dávid az erődítésben telepedett le, és elnevezte azt Dávid városának; aztán megépítette Dávid körül, a Millótól fogva befelé.
10 És Dávid folyton nagyobb-nagyobb lett; mert vele volt az Úr, a seregek Istene.
11 És Hirám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz; egyúttal cédrusfát és ácsokat meg kőműveseket is, hogy építsenek házat Dávidnak.
12 Így tudta meg Dávid, hogy megerősítette őt az Úr az Izráel felett való királyságban, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért
13 Aztán még vett Dávid másodfeleségeket és feleségeket Jeruzsálemből, miután odaköltözött Hebronból; és még születtek Dávidnak fiai és leányai.
14 És ezek a nevei azoknak, akik neki Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán és Salamon.
15 Jibhár, Elisúa, Nefeg és Jáfia.
16 Elisáma, Eljáda és Elifelet.
17 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot királlyá kenték Izráel felett, felvonult az egész filiszteusság Dávidot megkeresni; Dávid pedig mikor ezt meghallotta, lement az erődítésbe.
18 Mikor a filiszteusok megérkeztek és kiterjeszkedtek a Ráfák völgyében;
19 megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? És azt mondta az Úr Dávidnak: Menj fel, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat.
20 Erre elment Dávid Baál Perácimba, és mikor ott megverte őket Dávid, azt mondta: Áttörte az Úr ellenségeimet előttem, mint ahogyan a vizek áttörnek; ezért nevezték el azt a helyet Baál Perácimnak.
21 Bálványaikat is elhagyták ott; és azokat elvitte Dávid az ő embereivel.
22 De a filiszteusok újból megint felvonultak; és kiterjeszkedtek a Ráfák völgyében.
23 Mikor Dávid megkérdezte az Urat, azt mondta: Ne vonulj fel! Kerülj a hátuk mögé, hogy a balzsamfák felől menj nekik.
24 És mikor majd lépés zaját hallod a balzsamfák tetején, akkor vágj neki; mert akkor vonult ki az Úr előtted, hogy megverje a filiszteusok táborát.
25 És úgy cselekedett Dávid, mint ahogyan az Úr parancsolta neki; és megverte a filiszteusokat Gibeától fogva amerre Gézerbe mégy.